Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.rész - Első találkozás

2015.05.27

2.rész

11329020_917972318259688_529781406_n.jpg

 

 Korán ébredek. A nap még csak fátylas fényt vetít be a szobába a nyitott erkélyajtón át. Felülök, eltűröm kócos hajam az arcomból és körbenézek a szobában. Bár félhomály van, a falakat, a bútorokat és még az a kis faragott madarat is tökéletesen látom az ágytól jobbra lévő polcon. Loki csinálta nekem, nem sokkal azután, hogy megismertem. Még gyerekek voltunk. Kicsit elmosolyodom, ahogy visszaemlékszek arra az időre.

 Thor és Loki minden nap együtt voltak. Folyton bajba keveredtek, de Thor mindig kimagyarázta magát valahogy, de ennek ellenére együtt kerültek szobafogságba. Nagyon sokat tudott ezen morgolódni, míg Loki csak kárörvendőn próbálta megnyugtatni. Viszont előfordult néha, hogy az idősebb herceg a többi barátjával töltötte az idejét, vagy épp Odint kísérte el egy-egy útjára.

 Ilyenkor Loki többnyire egyedül volt, és a könyvtárban olvasott vagy csínyekkel tette tönkre néhány kibírhatatlan katona napját. Egy ilyen napon ismertem meg őt.

 

 A szüleimmel már akkor is messze, a városon kívül laktunk, de anyámmal sűrűn bejártunk a központba. Egyik nap beküldött egy nagy üveggel Sion italboltjába, mivel apámnak „sajnos” minden piája elfogyott. A bolt viszont tele volt törött üvegekkel és a mérgelődő Sion úgy láttam próbálta menteni a menthetőt, miközben szitkozódott magában. „Mit csinálsz addig? Légy oly kedves és itt kint söpörj fel először, csak nem várhatod el, hogy a vendégeim üvegszilánkokon járkáljanak!” Kiabált hátra, mire egy éjfekete hajú, dacos arcú fiú jelent meg és felvett egy seprűt a fal mellől. Egy pillanatra rám nézett, majd nekiállt a feladatnak. „Na, mi kellene kislány?” Hirtelen a nagydarab férfi felé fordultam és elmotyogtam, hogy legyen szíves teletölteni az üveget. Bólintott és hátrament a hordókhoz. Azután ismét a fiút néztem, aki ugyanolyan dacos arccal méregette a szilánkokat, mintha azok esküdt ellenségei lennének. Elnevettem magam a gondolatra, mire szúrós szemmel rám nézett. „Mi van?” Kérdezte, mire én kissé elkomorodtam. „Semmi.” Feleltem és amint Sion odaadta az üveget, már fizettem is és gyorsan kifelé vettem az irányt.

 Aznap megengedték, hogy napnyugtáig a piacon maradjak. Egy almát majszolva ültem egy kőfal tövébe és találgattam, miért lehetett olyan nagy felfordulás az italosnál. Akkor pillantottam meg ismét. Épp Siontól jött ki és indult el az én irányomba. Akkoriban még nem alakult ki bennem az a felismerés, hogy egyesek talán nem szeretik, ha bámulják őket, így le se vettem a szemem róla. Amikor már majdnem előttem járt feltűntem neki, de nem szólt egy szót sem, csak sietve elhaladt előttem. Engem viszont túlságosan érdekelt ahhoz, hogy csak úgy végignézzem, ahogy elmegy. Ezért követtem. Az emberektől hemzsegő piacon, majd a főúton ez még nem volt olyan feltűnő, de gyanítom, hogy ő végig tudta, hogy a nyomában vagyok. Végül miután már kevésbé zsúfolt területen voltunk, megállt és megfordult. „Elárulod, mit akarsz tőlem?” Kérdezte ridegen. „Az én nevem Sigyn. És a tiéd?” Kissé megleptem, mert felhúzott szemöldökkel nézett, de aztán válaszolt. „Loki.” Elmosolyodtam és közelebb léptem hozzá. „Hány éves vagy? Mindig így hátratűröd a hajad?” Ismét egy meglepett arc. „Tizenkettő és... Igen. Általában.” A vigyor még szélesebb lett az arcomon, pedig lényegében a semmiről beszélgettem vele. Persze hét éves koromban ezek igenis érdekes és fontos információknak számítottak. „Akkor lehetünk barátok?” Kérdeztem, mire felhőkölt és elvigyorodott. „Fura egy lány vagy, tudod?”

 

 Hangos kopogtatás ránt vissza gondolataimból, a rideg valóságba. Lelógatom a lábam az ágyról, felhúzom a papucsom, az ajtóhoz sétálok, és kinyitom.

 Thor áll előttem. Frusztráltnak tűnik, látszik rajta, hogy nem tudja, mit mondjon. Pedig ez vele ritkán fordul elő.

- Örülök, hogy hazatértél. - mondom monoton hangon, mivel ő nem nagyon tud megszólalni.

- Én is örülök, hogy látlak. - mondja kissé határozottabban és megköszörüli a torkát. - Látom, még nem készültél el, szóval egy óra múlva visszajövök.

- Nem készültem el? Talán megyünk valahová? - kérdezem, és remélem, nem akar magával rángatni csatázni, vagy sivár helyeken tárgyalni. De egészen más terve van, mivel azt mondja:

- Igen. Visszamegyünk Midgardba.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

:D

(oroszoktv10, 2015.06.18 20:56)

Tetszik ahogy leírod a két idősíkot. :D

Re: :D

(Bríh, 2015.06.18 21:26)

ohh, köszönöm :D

Wow!*-*

(T.Nóra, 2015.05.27 22:11)

Ez elképesztő! Jönnek az izgalmak! Várom a kövi részt! :*

Re: Wow!*-*

(Bríh, 2015.05.27 22:14)

Köszi:DD Hamarosan jön :3