Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.rész - Midgard

2015.06.17

bifrost_bridge.png

3. rész

 

 Valamiért nem lepődtem meg. Thor magával visz Midgardba, és erre egyértelműen oka van. Nem nagyon hagyott időt, hogy ezen gondolkozzak, ugyanis kijelentette, hogy egy óra múlva indulnunk kell. Kell?

 Hamar elkészülök. A hajam hátul összefogom, ahogy Sif szokta és nadrágot veszem. Már elegem volt a szoknyákból és a földig érő köntösökből. A derekamra kötöm az övem, amin a két sai tőr lóg a derekam két oldalán. Lokitól kaptam őket.

 Thor szokásához híven fél óra elteltével kopogtat.

-  Sigyn!

- Megyek. – a vállamra kapom a táskám és kimegyek a folyosóra, ahol Thor a falnak támaszkodva vár. Amikor meglát kissé zavartan biccent, és megkér, hogy kövessem.

 A Bifrost felé vesszük az irányt, amin egy ideje csak Thor és Odin közlekedhet a világok között. Bár inkább csak Thor röpköd ide-oda a Föld  és Asgard között.

- Remélhetőleg a Bifrost még képes lesz visszahozni minket Midgardból.  – mondja Thor miközben pár lépéssel előttem peckesen sétál a szivárványhídon.

- Miért, meddig fogunk maradni?

- Még nem tudom. De szükségük van a segítségemre. Akármeddig maradunk is, jó lenne ha visszajöhetnénk majd. Gondolom te sem töktenéd szívesen a hátralevő időd ott?

- Én sem?

 Thor egy pillanatra habozik, mielőtt válaszol, nyílván nem akarja felhántorgatni előttem a „veszteségem” – ami egyben az övé is. Bár ezzel az egész Bifrost dologgal is azt sugallja, hogy adjam át a kulcsot, mivel így senki sincs biztonságban...

- Nézd ott van Heimdall! – ezzel vágja ki magát a kínos kérdés megválaszolása miatt. Szerencsére Heimdall most is úgy bánik velem,  mint régen.

- Heimdall. – bólintok.

- Rég láttalak Sigyn. – mondja és arany szemeit az enyémekre szegezi.

- Nos, indulhatunk? – kérdezi Thor, akinek mint eddig, most se tűnik fel, hogy mennyire jó lenne, ha hagyná, hogy érezzem kicsit a törődést, amit Asgardban talán csak a Heimdallal való beszélgetések jelentenek számomra.

- Természetesen. – mondja az őr és a hatalmas kardot a zárba helyezve megnyitja az átjárót.

 Thor egy néma bólintással búcsúzik, és a következő pillanatban már száguldunk is a világok közt tátongő űrben.

 Mikor újra szilárd talajt érzek a lábam alatt veszem csak észre, hogy Thor a vállamat átkarolva áll mellettem. Óvatosan arrébb lépek, és szerencsére érti a célzást és elenged.

- Ez itt.. – megköszörüli a torkát. – Ez itt New York városának Central Park-ja. Pedig kértem Heimdallnak, hogy ne túl zsúfolt helyre érkezzünk.

- Este van, és úgy látom elég kihalt a környék. – mondom és körbenézek. Vajon szándékosan hozott pont ebbe a városba?

- Gyere! Tony Stark tornyába megyünk!  - jelenti ki Thor.

 Csendesen lépkedek mögötte, és egyelőre el se tudom képzelni, mit fogok itt csinálni. Nem hiszem, hogy bármiben is segíteni tudnék. Vagy segíteni akarnék. Bár gondolom Thor sem repes az örömtől, hogy magával kell hurcolnia mindenhová.

 Sosem beszélgettem komolyan Thorral. Eleinte azért nem, mert én csak akkor találkoztam Lokival, amikor Thor elment valahová vagy mással volt elfoglalva. Később pedig egyszerűen nem adódott lehetőség arra, hogy komolyabb dolgokról vitázzunk. Nem is emlékszem, hogy voltam-e valaha kettesben vele.

- Thor! – hirtelen egy barna hajú, vékony nő fut felénk és Thor karjaiba ugrik. Jane Foster. Egyszer láttam őt, amikor Thor Asgardba hozta.

- Kivételesen betartottad a szavad és hamar visszajöttél! – mondja vigyorogva, és egy másik nő is megjelenik.

- Igen, Jane egész nap az eget leste, hogy mikor jelenik már meg annak az izének a fénye. – szólal meg a szemüveges nő, amint Jane mellé ér.

- Mármint a Bifrostnak. – javítja ki Thor.

- Ő ki? – néz rám Jane. Nos igen, csak én láttam őt, ő engem nem.

- Ó, bemutatom Sigyn-t . Ő a... – Thor elakad és kérdően néz rám.

- Egy barátja. – gyorsan a segítségére sietek. Remélem egyértelműnek veszi, hogy nem mesélem el a halandóknak, hogy pontosan ki is vagyok.

- Ó, heló. – mondja és kezet nyújt. – Jane Foster vagyok, ő pedig Darcy Lewis.

- Örülök.

- Na, akkor! Irány a Stark torony! – mondja Thor és  Jane-re mosolyog, engem pedig hatalmába kerít egy érzés. Csak azt nem tudom, hogy a szomorúság-e az, vagy az irigység...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.