Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6. rész - Jötunheim

2015.09.27

6. rész

bunkoosamu.jpg

- Nem olyan nagy dolog. – mondja a pilótaülésben helyet foglaló Natasha Clintnek, aki sehol sem talál, valami helyzetmeghatározó jelzőgombot.

- Mondtam, hogy most repülök ezen a gépen először. – szól vissza kissé felháborodottan Sólyomszem. – Ó, megvan.

 Thor a pilótaülések mögött állva, egy pillanatra hátra néz, majd ismét a „starkrepülő” részleteit kezdi fixírozni. Csendben, a gép hátuljában ülök. Kissé feszülten érzem magam, tekintve, hogy épp azokkal az emberekkel fogok együtt dolgozni, akik ha más körülmények között ismernek meg, valószínűleg megpróbálnak megölni. És talán én is őket.

 Két órával ezelőtt, amikor elindultunk – illetve Stark kiosztotta a feladatokat – Selvig jól megnézett magának, és megemlítette, milyen szörnyű volt a helyzet nemrég, amikor egy másik asgardi a Földre látogatott. Kárörvendést éreztem, hogy hiába puhatolózott, nem jutott semmire. Bár ott és akkor egy belső kényszer hatására kis híján...

- Megjöttünk! – zökkent ki Romanoff ügynök, és lassan ereszkedni  kezdünk a talaj felé. A városon kívül lehetünk, nem látok házakat, csak egy focipályát, ami mellett landolunk.

 Miután a gép zaja elhallgat Thor zavartan néz körül.

- Nem úgy volt, hogy egy városban lesz a kapu?

- Hát, csak a környékét mérte be Selvig gépe, és azt mondta nem konkrétan a városban van. Hanem arrafelé. – Natasha a focipályán túl eső dombok felé int.

- Na, akkor kiszállás! – mondja Clint és kinyitja a gép hátsó ajtaján, ami hangtalanul lenyílik.

 Natasha kint egy csipogó kütyüt vizsgálgat, majd kijelenti, hogy észak felé kell mennünk. A dombok határait sziklák veszik körül, amin nem jelent nagy gondot átjutnunk, sokkal nagyobb baj, hogy a vidék átláthatatlan az egyenetlen felszín miatt, ami még Bartonék kütyüjeinek is kisebb problémát okoz.

- Azt hiszem erre lesz. – jelenti ki bizonytalanul Natasha.

- Ez a vidék merőben hasonlít  az Asgard fennsíkjához vezető útra. Rengeteg vadállat él arrafelé, persze katonáinknak azok nem jelentenek kihívást. – büszkélkedik Thor.

- Az itt élő vadállatok sem veszélytelenek. Sőt, némelyikkel még neked is meggyűlne a bajod. – vág vissza Clint.

- Azt nem hinném, barátom. – vigyorog kárörvendőn – és kicsit se szerényen – Thor.

 Natasha a szemét forgatja erre a szópárbajra és teljesen egyetértek vele. A továbbiakban Thor és Clint lassan egyetértenek abban, hogy a cápa és a nálunk honos tűfogú egyaránt érdekes állat. Szerencsére nem kell tovább hallgatnom ezt az érdekfeszítő beszélgetést, mivel Natasha hirtelen megáll.

- Mi az, Nat? – kérdezi Barton.

- Ez az. Azt jelzi, itt van. – néz körül meglepetten Natasha, ugyanis semmi kapura emlékeztető nincs a közelünkben.

- Talán elromlott, vagy elnéztél valamit. – mondja Thor, mire Romanoff egy szúrós pillantással felé fordul és válaszra nyitja a száját, de én félbeszakítom.

- Ott! – egy alig egy méter széles lyukra mutatok, ami két szikla között bújik meg, úgy harminc méterre tőlünk.

- Valóban! Csak az lehet! – lelkendezik Thor, mintha csak ő találta volna meg a rést.

- Bele kéne dobni valamit. – jön elő a bámulatos ötlettel Barton.

- Na és, honnan tudjuk át ért-e? Ez nem olyan, mint amit Jane-ék találtak nem olyan régen. – mondja Natasha és a mélyedés szélén állva belenéz. – Nem látni semmit.

- Azt hiszem az lenne a legjobb, ha én mennék. – jelenti ki Thor, miközben bólogat, tudatva, hogy jóváhagyta saját döntését.

- Egyetértek. – jelenti ki Clint és meghajlással a gödör felé int. – Tiéd az elsőbbség! – mondja és átadja Thornak Selvig készülékét, ami képes visszahozni őt ide, feltéve, hogy az átjáró működik.

 Thor egy vállrándítással elintézi a dolgot és a lyuk alsó széle mellé sétál. Még egyszer felnéz ránk, aztán egy lépést tesz előre és már el is tűnik a feketeségben.

 Egy pár másodpercig csendben állunk.

- Akkor most sikerült? – kérdi tanácstalanul Barton.

- Ha nem sikerült volna, valószínűleg rögtön összeomlott volna az átjáró ezen fele. – mondom még mindig a lyukba bámulva.

- És hogy jön vissza? – kérdezősködik ismét Sólyomszem.

- Ahogy megbeszéltük. Ha bekapcsolja Selvig gépét, az pár percen belül visszahozza. Remélhetőleg. – néz ránk nem túl biztatóan Natasha.

- És ha nem működik az a szerkentyű?

 Natasha egy pillanatig csendben néz társára, majd megrándítja a vállát és könnyedén elintézi a dolgot.

- Ugyan már! Hiszen ő Thor. Majd visszarepül a mjölnirjével...

 Erre viszont nem lett szükség ugyanis Thor pár perc elteltével kissé messzebb tőlünk, a semmiből lepottyanva ismét a földre érkezik.

- Muspelheim! Oda nyílik az átjáró! – kiáltja lihegve Thor, és ha jól látom kissé füstöl. Nem csodálom, ott van vagy 70°C.

 Mire mellé érünk már látom, hogy folyik róla a víz.

- Mi az a hely egy sütő? – kérdezi  Sólyomszem Thort nézegetve.

- Hát elég nagy ott a forróság, az biztos!

- Még jó, hogy...

 Egy hatalmas robbanást hallok a hátam mögül. Egy tizedmásodperccel később a lökés is elér, de nem is lökés. Valami húzni kezd, mintha be akarna szippantani. Látom, ahogy Thor a mjölnirt a földre ejti, és szabad kezével megragadja Natashát, aki Clintbe kapaszkodik. Kissé groteszk látvány, ahogy az ismeretlen erő beszippantaná őket, de a mjölnir mozdíthatatlanságának köszönhetően, mindhárman csak lebegnek, akár egy zászló. Nekem viszont nincs szerencsém. Egyikőjüket sem érem el. Az utolsó dolog, amit érzékelek, hogy Thor a nevemet kiáltja. Vagy én kiáltom az övét?

 

 

- Ő nem érdekel. Senki nem érdekel. Helyes, amit teszek. Átvertek, éveken keresztül. Tudom, mit csinálok.

- Nem, nem tudod.

Emlékszem a tekintetére. Úgy érezhette elárulom. Vagy ő maga is ráeszmélt egy pillanatra arra, hogy mit is tesz. Bár olvashattam volna a gondolataiban akkor.

 

 

 Hideg és kemény, amin fekszek. Egy szikla talán. Lassan kinyitom a szemem. Homályos fehér foltokat látok. A kezem végighúzom a talajon. Nedves. Jég?

 Óvatosan feltolom magam, hogy felülhessek. Csípős a szél és hideg. Fagyos. Megdörzsölöm a szemem. Hó. Nem látok mást csak havat és jeget.

 Felállok.

- Thor! – kiáltom el magam, de a hangom hamar elhal a süvítő szélben. Mi a fene történt? Az átjáró? De akkor Muspelheim-ben kéne lennem. Ez a hely viszont teljesen olyan, mint...

- Jötunheim! – hirtelen észhez kapok és gyorsan körülnézek. Tényleg Jötunheimben vagyok. Fázni kezdek és összehúzom a ruhám. Biztosan Thor rontott el valamit, vagy Selvig. Thor biztosan Muspelheimben fog először keresni... Nekem kell hazajutnom. Haza?

 Elindulok a fehérségbe, bár fogalmam sincs merre megyek tulajdonképpen. Valamit csak találok. Legrosszabb esetben jégóriásokba botlom. Csak ne lenne ilyen hideg. Még a ruhám is ujjatlan. Mindjárt lefagynak a kezeim. Dühösen lépkedek a hóbuckákon át, miközben próbálom a szélben nyitva tartani a szemem. Ha valahogy vissza kerülök megmondom azoknak az idiótáknak, hogy...

 Valaki van mögöttem.

 Egy pillanat alatt előkapom a tőröm és felkészülök egy jégóriás, vagy hasonló szörny támadására, de a lélegzetem is elakad, amint megfordulok. A tőr kiesik a kezemből, és halk puffanással landol a hóban.

 Minden elhomályosul a fejemben, mozdulatlanul állok és bámulok magam elé.

- Loki.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Semmi

(Dora, 2016.03.25 10:22)

Szia nagyon tetszik a történeted lesz még folytatása?

Re: Semmi

(Bríh, 2016.04.04 21:40)

Szia, köszi, hogy írtál, örülök, hogy tetszik :D és igen tervezek folytatást, csak az elmúlt hetekben el voltam havazva :)