Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


The road so far -2.rész

2017.08.06

Sam és Dean két nap alatt letudtak minden lehetséges, a rengeteg szabadidő eltöltésére alkalmas tevékenységet, így a harmadik nap mindketten az ágyukon fekve bámulták a plafont. Samet egy idő után elnyomta az unalom és elaludt, Dean meg egy zacskóból földimogyorót evett, de inkább csak azért, hogy matasson valamivel. Dél körül járt az idő, mivel az ablakon beáradó napfény még nem érte el az ágyukat, így nem kellett elmenekülniük a hőség elől. A motelszobában lévő kis ventillátor nem biztosította a tökéletes hűvösséget, de jobb volt, mint az augusztusi fülledt, mozdulatlan levegő körülöttük. Sam néha-néha morgott valamit álmában, de Dean nem értette, hogy pontosan mit. Inkább abban reménykedett, hogy ő is elalszik, mondjuk másfél hétre és addig sem ül tétlenül a seggén.
  Sam egy roncstelepnek tűnő helyen sétált. Nem, nem is igazi roncstelep. Inkább Bobby bácsi udvara.
 Elindult a ház felé, azzal a céllal, hogy szól Bobbynak, hogy ott van, de a ház valahogy mintha minden lépésnél távolodott volna kicsit. Sam futni kezdett, és minél inkább vágyott rá, hogy végre elérje a házat, annál messzebb került és annál rémültebben érezte, hogy ha megáll, akkor az, ami mögötte van, elkapja.
- Bobby! Bobby! Itt vagyok! - kiáltozta lihegve, de a ház immár eltűnt a szeme elől, az udvarral együtt. A helyüket sötét út vette át, az égről pedig eltűnt a nap, de még a csillagok vagy a hold sem látszódtak. Nem látott, vagy hallott semmit, leszámítva saját zihálását és... és azt a valamit, a háta mögött.
- Apa! Apa, hol vagy? - kiáltotta kétségbeesetten, miközben hideg fuvallatot, vagy inkább leheletet érzett a tarkóján. Az a valami kis híján megérintette.
- Dean! Dean!

- Dean! - Sam még mindig zihálva ült fel az ágyon. Dean szintén felpattant a kiáltásra és Samhez érve megfogta a vállát és az ágyára térdelt.
- Minden rendben Sammy, csak álmodtál!
 Sam kissé zavartan pillantott rá, majd a következő pillanatban szégyenkezve lesütötte a szemeit és arrébbtolta a bátyját.
- Tudom, hagyjál, semmi bajom. - Morogta alig hallhatóan.
 Dean bólintott és visszaült a saját ágya szélére. Nem mondott semmit, de aggasztotta, hogy Samnek egyre sűrűbben vannak rémálmai, de sosem beszélt róluk. Ez még jobban zavarta. Sam általában mindent elmondott Deannek, ahogy ő is neki. Jobb volt együtt megbeszélni a dolgokat, mint mindent apjuk orrára kötni, akinek vagy nincs rá ideje, vagy egyáltalán meg se hallja, ha hozzá szólnak. Vagy meghallja, csak nem reagál, Dean nem volt biztos benne melyik. 
- Ömm.. tudod, mondtad, hogy ma lesz az a bűvészelőadás az itteni iskola előtt. Megnézhetnénk, ha van kedved.. - Mondta Dean pár percnyi kínos csend után.
- Azt mondtad gyerekes és hülyeség. - Nézett fel végre Sam.
- Ja, de úgy sincs jobb dolgunk. - Mondta Dean, és ő is tudta, hogy igazából érdekelné a dolog, de John szavai csengtek a fülében, aki minden ilyesmit feleslegesnek tart. 
Nőj fel, töltsd hasznosan az időt, és ne ilyesmikre fecséreld! 
És Dean nem is fecsérelte az idejét.Igyekezett mindent úgy csinálni, ahogy azt John elvárta tőle. De most Sammy-ről volt szó, és John most amúgy sem volt ott.
 Sam széles mosollyal az arcán nézett Deanre és ugrott le az ágyáról.
- Komolyan? - Kérdezte lelkesen.
- Naná. - Mosolygott Dean és máris jobb kedve lett mindkettejüknek.
 Sammy kapkodva öltözni kezdett és beledobott pár apróságot - például egy színezőt és egy csomag rágót - Dean kék hátizsákjába, majd vállára kapta - ha ő vitte nagynak érezte magát - és alig várta az indulást.
 Negyed óra alatt el is értek az iskolához, ahol már sok Sammel egykorú gyerek és sok szülő várta az előadást. Sam tátott szájjal nézett körbe és rögtön kiszúrta a popcornt áruló autót, ami a parkolóban állt. Hosszú sor kígyózott előtte, de ez Samet egy cseppet sem zavarta. Húzogatni kezdte Dean pólóját és kezével a popcornos kocsira muatott.
- Deeeee! - Kezdett bele a kunyizós hadműveletbe. Jól tudta, hogy Deant sem egyszerű rávenni mindenre, de még így is sokkal könnyebb , mint az apjukat. Elővette a leghatásosabb fegyverét és ártatlan kiskutya szemekkel nézett fel bátyjára.
- Jó.. - mondta Dean sóhajtva, mire Sam arcán diadalittas mosoly terült el. Nem gondolta, hogy ilyen könnyű lesz. Úgy tűnt Dean ma engedékeny kedvében van, és Sam igyekezett ezt kihasználni.
 Miután tíz perc sorbanállás után Sam megkapta az áhított popcornt, leültek egy padra. Hamarosan a bűvész is megérkezett. Sam a padon állva tapsolt, nevetett vagy nézett döbbenten, amikor a bűvész a semmiből előteremtett két galambot. Dean inkább Sam reakcióin szórakozott, mintsem a valódi műsoron. Mindketten jól érezték magukat.
 Az előadás végén a tömeg oszladozni kezdett. Sam az összes popcornt felfalta, és bár teljesen tele volt, nem bírta megállni, hogy ne könyörögjön még valamiért Deannek. Elvégre ma engedékeny, ez nem túl sűrűn fordul elő.
- Héj, Dean.
- Hm?
- Bemegyünk a boltba? 
- Minek? Van kaja a motelben. - felelte dean és megfogta Sammy kezét, amint átkeltek az úton.
- Tudom, de talán vehetnék ememdemszt.
- Az M&M's és szerintem beléd úgy sem fér már semmi azután a nagy adag kukorica után.
- Vehetnénk jégkrémet.
- Nincs rá elég pénz. Arra is gondolnunk kell, hogy apa eselteg tovább is távol lesz. - motyogta Dean, miközben a hajába túrt.
- Légysziiii.
 Dean lenézett Sammyre, aki széles mosollyal bámult rá. Talán egy jégkrém mégis belefér.. Sóhajtott.
- Oké, de semmi mást. - adta be végül a derekát.
- Éljen! - ünnepelt Sammy és a bolt felé vette az irányt. A kis kocka alakú épület üvegajtaján azonban kis pirod tábla jelezte, hogy ZÁRVA. Sam nem tudta elolvasni, így nekiállt rángatni a kilincset.
- Ácsi, zárva van. Úgy látszik ma mégsem eszel jégkrémet. - Mondta Dean és a táblára mutatott. - Látod? Zárva.
 Sam felnézett a táblára és pár másodpercig nézte.
- Biztos?
- Igen.
 Sam ismét felnézett a táblára és próbálta meggyőzni magát, hogy az igenis nyitva van és mégegyszer meghúzta a kilincset. Az ajtó továbbra sem engedett.
- Na, gyere. - húzta meg a ruháját Dean és elindult ismét a motel felé. Sammy azonban nem mozdult. A bejárat mellett automata állt, tele csokikkal és édességgel, pont mint a moteleknél szokott. Levette a hátizsákot és beletúrt a hátsó zsebbe, ahol a készpénzt tartották. Nem nézve mi van nála, belenyomta az összeset a papírpénz elfogadó résbe.
- Sammy, mi a fenét csinálsz? - fordult vissza Dean, majd látva kisöccse eszelős mutatványát visszafutott és kitépte a táskát a kezéből.
- Nenenenene! - próbált benyúlni a kis résbe, ami nyekeregve beszívta a belerakott pénzt majd zörgő hang kíséretében kattant párat és elhallgatott. Dean benyomott egy kombinációt, remélve, hogy kiadja a csokit a sok visszajáróval együtt, azonban a gép nem csinált semmit.
- Sam! - fordult dühösen a kisfiú felé, aki nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mit is követett el.
- Mi az? Csak csokit akartam.. - mondta kissé durcásan és kissé megszeppenten is, azok után, hogy Dean így rákiáltott.
- A fele pénzünket elnyelte! Most mégis miből vegyek kaját, he? - párat az utomatába rúgott és próbűlta lefeszíteni a pénznyelő részt, persze nem lett eredménye. Végül szitkozódni kezdett és földhöz vágta a hátizsákot.
- Nem hiszem el!
 Sam végignézte bátyja dühös ténykedését,  közben pedig kezeivel pólója alját húzogatta.
- Bocsi.. - mondta a földre szegezve tekintetét. - Nem akartam.
 Dean feléfordult és felszisszent.
- Persze, de az nem számít. Akár sajnálod akár nem, nincs pénzünk. Legalábbis elég nincs. - mondta és belerúgott egy kavicsba. 
- Mindegy, majd megoldjuk.. - Dühösen felvette a táskát és a vállára vette, aztán elindult a motel felé. Sammy szótlanul, pár lépés távolságban követte. Tudta, hogy most bajban vannak, de biztos volt benne, hogy amint Dean lehiggad kitalál valamit, és nem lesz semmi baj. Mert ha Dean azt mondja megoldja, akkor az úgy is lesz.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.