Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2.rész: Menekülés

2015.02.13

2.rész

Loki

 

 Mozdulatlanul állok, amint látom, hogy kezedből kicsúszik a nyílvessző és tehetetlenül esel a földre. Hozzád rohanok, megrázom a vállad a nevedet kiabálva, de te nem mozdulsz, mintha nem is lélegeznél. Arcomon patakokban folynak a könnyek és félelem jár át. Tennem kell valamit! Letörlöm könnyeimet és fejemet megrázva próbálok gondolkodni. Felállok és az utca végébe rohanok, de nem találok senkit. Forgolódva kapkodom tekintetem egyik házról a másikra és akkor hirtelen meglátom. Gyógynövények és orvosi szerek. Megindulok az üzlet irányába és berontok az ajtón.  A teremben üvegcséktől és orvosi kellékektől roskadozó polcok állnak egymás mellett, szemben pedig a pult van, ami mögött a nehezen elkészíthető, fontosabb szerek vannak. Átvetem magam a pulton és betöröm az üvegajtót, ami elválaszt a fioláktól. Sorban, kapkodva olvasom el a kis cetlikre írt feliratokat, és örülök, hogy - veled ellentétben - odafigyeltem, amikor anyánk a gyógyszerek nevéről és hatásáról beszélt nekünk. Végül megtalálom, amit keresek.

 Kirohanok és mikor újra melléd érek, letérdelek, egyik kezemmel felemelem a fejed, a másikkal pedig próbálom megitatni veled az üvegbe lévő átlátszó folyadékot.

- Gyerünk, nyeld le! - kis híján pánikba esem, amikor sikerül beléd erőltetnem pár cseppet, de te végtelennek tűnő másodpercekig mozdulatlan maradsz.. Hirtelen felköhögsz és hörögve próbálsz lélegezni. AZ oldaladra fordulsz, bennem pedig feltör a megkönnyebbülés. Életben vagy.

 Ismét hatalmába kerít a rémület, amint hangos kiáltásokat hallok az út túlsó vége felől. Gyorsan átlendítem kezed a nyakamon és lábaid a derekam két oldalára fogom. Nagy nehezen felállok és fájdalom nyíllal sérült karomba. Próbálok sietni, de nehezen bírlak tartani. Sikerül visszajutnom a központba, ahol a tömeg lökdösődése miatt majdnem elesek. Pár asgardi harcos észre vesz és segítségünkre siet. Egyikőjük átvesz téged, én pedig észreveszem Eddard kapitányt.

- Mi történt? - siet oda hozzánk, majd Thorra néz. - Vigyétek az ispotályba! Loki, szólj a királynak, hogy azonnal küldjön erősítést!

 Némán bólintok és elindulok az őr után, aki a karjaiban tart téged. Szívem zakatol, amikor az őr a kórtermek felé indul veled, de nekem tovább kell mennem. A trónterem felé futok, odaérve tekintetem ide-oda siklik a hatalmas teremben. Hirtelen megpillantom apámat. A trón melletti térképasztalnál áll pár hadvezére társaságában.

- Apám! - mikor mellé érek szigorúan néz rám.

- Mit akarsz? - apám arca kiismerhetetlen, semmilyen érzést nem tükröz.

- Eddard kapitánynak erősítésre van szüksége, nem bírják tartani a kaput! - felelem lihegve és nem veszem le a szemem róla.

 Odin összehúzza szemöldökét a hír hallatán, majd tekintete a jobb karomra siklik, ami még mindig csurom vér. Észreveszem és épp közölni akarom, hogy semmi bajom, de ő megelőz.

- Hol van Thor? - a kérdés mellbe vág, de persze én is aggódnék miattad, ha nem tudnám mi van veled. Alig jön ki hang a torkomon, míg végül sikerül kinyögnöm pár szót.

- Meg...megsérült, a gyengélkedőn van.

- Azonnal vigyetek erősítést a bejárathoz, Godric küldjétek a legjobb orvost Thorhoz! - parancsolja ellentmondást nem tűrő hangon. A két férfi meghajol és kisiet a teremből. Apám az itt maradt katonák felé fordul. Mennydörgő hangján ad utasításokat én pedig szótlanul figyelem. Azt kívánom, bár olyanná válnék, mint Ő.

 Kintről robbanás hallatszik, az épen maradt erkélyre rohanok. Ellenséges katonák holtteste hever szanaszét és asgardi katonák éljenzése hallatszik. Úgy tűnik sikerül visszaszorítaniuk őket..

 Pár óra elteltével a harc végre véget ér Asgard győzelmével. Az emberek a sérülteken segítenek, a törmelékek alól szabadítják ki egymást. Szerencsére kisebb a halálos áldozatok száma, mint ahogy azt gondolták és a városnak is egész jó állapotban sikerült átvészelnie a csatát. A törmelékek között sétálok és kötszert osztok a sebesülteknek. A karomat már bekötötték, hamar be fog gyógyulni. Ismét a palota főbejáratánál találom magam, bejártam az egész környéket. Leülök a leamortizált lépcsőre és nagyot sóhajtok. Aggódok érted, de tudom, hogy jó kezekben vagy.

- Loki! - felállok és megfordulok az ismerős hang hallatán. - Hozz nekem kötszert!

Eddardhoz sétálok és az utolsó köteget adom a kezébe. Csendben figyelem, ahogy beköti a csuklóját.

- Mi van a bátyáddal? - kérdi, de nem néz rám.

- Nem....nem tudom. - felelem és megőrjít ez a tudat, de félek felmenni hozzád.

- Akkor, miért nem mész fel hozzá? - rám néz és egy halvány mosoly jelenik az arcán. - Biztosan jól van.

 Nagyot nyelek és bólintok. A kapitány feláll és az embereihez megy, én pedig nagy levegőt veszek és elindulok a kórtermek felé...

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

-

(Levi, 2015.02.15 18:38)

Ez nagyon jo mikor lesz a folytatas?

Re: -

(Brih, 2015.03.01 21:07)

Mar fent is van :D