Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3.rész: Megkönnyebbülés

2015.02.14

3. rész

 

Thor

 

 

 A szobában félhomály van, amikor nehézkesen kinyitom a szemem. Óvatosan felülök az ágyon, de kissé szédülök.

- Thor! - az aggódó, szeretetteljes hang felé fordulok és anyám aggódó tekintetét látom. - Végre felébredtél. - lágyan végigsimít az arcomon én pedig elmosolyodom. Próbálok visszaemlékezni a történtekre és elsőre a csata villan fel, majd a rémült arcod, a nyílvessző…

- Mi történt?

- Ne aggódj! Apádnak sikerült visszavernie az ellenséget, minden rendben.

- És Loki? - várakozásteljesen nézek anyámra, aki az ágy vége felé néz. Az ággyal szemben lévő fal sarkában ülsz, öledben egy nyitott könyvel. Békésen alszol.

- Szerencsére időben adott neked ellenszert. Amikor a csata véget ért feljött hozzád, de nem szólt semmit csak állt és nézett. Hiába kértem, hogy pihenjen le nem volt hajlandó itt hagyni téged. - szerető mosollyal néz rád, majd ismét felém fordul és homlokon csókol. - Most aludj! - suttogja, én pedig újra álomba merülök.

 

Reggel a nap fényesen süt be a nyitott erkélyajtón. Miután megszoktam a fényt oldalra fordítom a fejem, téged keresve. A lábam már nem fáj, de még mindig be van kötve. Óvatosan felülök és magamba szívom a friss levegőt.

 Anyám lép be az ajtón és egy szolgáló tálcával a kezében.

- Jó reggelt, drágám! - ül le az ágy szélére, a szolgáló pedig az asztalra teszi a reggelimet, majd távozik. - Hogy érzed magad?

- Sokkal jobban. Már nem is fáj a lábam. - lerúgom magamról a takarót (az ép lábammal) és nagyot nyújtózom. - Megkeresem apámat!

- Még csak az kéne! - nevet fel anyám. - Először is enned kell valamit!

 Nem tudok ellenkezni vele, és egyébként se mennék vele semmire. Odasétálok az asztalhoz és rájövök, valójában tényleg farkaséhes vagyok. Leülök és pár perc alatt elpusztítok minden ehetőt az asztalon.

 Miután végeztem pár percig csendben ülök, majd halkan megszólalok.

- Mi történt mióta vége a harcnak? Sokan meghaltak?

Az arca elsötétül, majd válaszol.
- Sokan megsérültek, de kevés a halálos áldozatok száma.
- Lehetne kevesebb is, ha a király felemeltette volna a pajzsot. - lép be az ajtón Walker, a király főtanácsosának fia. Nem szeretek vele beszélni, jól ismerem és tudom, hogy mennyire idegesítő.
- A pajzs csak a palotát védte volna, és kint nem lett volna elég katona, aki megvédje a népet.
- De legalább Mi biztonságban lettünk volna.
- És hagytad volna meghalni őket? - dühös vagyok rá. Hogy gondolkodhat ilyen önzőn egy felnőtt harcos?
- Igen.
- Loki is odakint volt! - kiáltom.
- Az nem változtat semmin. - ökölbe szorul a kezem. - Bekapcsoltam volna védőburkot a király helyében. - mondja és kihúzza magát.
- Még szerencse, hogy nem vagy a helyében. - szólal meg anyám, mielőtt módszeresen kioktathatnám ezt a pökhendi idiótát.
Walker gúnyos félmosolyra húzza a száját, majd egy utolsó pillantást vetve rám, távozik.
- Hogy lehet ilyen?! Legszívesebben jól..
- Thor, ne foglalkozz vele. Mindig is lesznek olyanok, mint ő. - szól lágyan Frigga és eltűr egy rövid tincset az arcomból. Csodálom őt, amiért velem és apámmal ellentétben minden helyzetben nyugodt tud maradni.
Némán bólintok. Hirtelen felkapja a fejét és mosolyog a kintről beszűrődő gyors léptek hallatán.
- A következő látogatódnak örülni fogsz.
A kilincs lenyomódik és megjelensz az ajtóban. Kipirult vagy a futástól, és amikor megpillantasz az arcodon megjelenő boldog vigyor látványától minden haragom tovaszáll.
- Loki! - alig van időm kimondani a neved, rám veted magad és szorosan átölelsz.

- Jól vagy? - kérdezed, miután elengedsz.

- Igen, semmi bajom. - felelem vigyorogva. - És hogy van a karod?

- Csak egy karcolás. Tudod, én nem ájultam el a harc közepén. - keresztbe font kezekkel állva próbálsz kioktató stílust felvenni, de közben folyamatosan vigyorogsz.

- Nem is tudom, kit kell folyton keresnem, mert mindig eltéved! - kezeimet csípőre téve hajolok feléd, te pedig nem bírod ki nevetés nélkül.

- Jól van, akkor ezentúl kézen fogva harcolunk végig minden csatát, megfelel?

- Tökéletesen! - nem bírom lekaparni az arcomról a mosolyt, úgy örülök, hogy itt vagy és semmi bajod. Frigga az ágyamon ülve nevet rajtunk, és úgy érzem, ezt a napot semmi nem ronthatja el. Ám sajnos ebben tévedek..

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.