Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8.rész: Végre!

2015.04.11

Loki

 

 

8. rész

 

 Két hét eltelt. Egyszer sem találkoztunk. Egyetlen egyszer sem. Tudom, hogy te velem ellentétben egy napot sem töltöttél egyedül. Fandral, Volstagg és Sif jól elszórakoztattak. Anyánk nyílván azért nem mesélt nekem róla, mert azt hitte ettől majd még magányosabbnak érzem magam. De attól még, hogy veled vannak, miért érezném magányosabbnak magam? Rosszabbul már úgy sem lehetek…

 A trónterem hatalmas oszlopai között sétálva közeledek a trónhoz. A két őrön kívül, akik a bejáratnál állnak, nincs itt senki. Csak én. Azon gondolkozok, hogy megkeresem Odint és beszélek vele. Egy pillanatra az is megfordul a fejemben, hogy akár könyörgök is neki, de hamar elvetem ezt az ötletet.

 A trón alatti lépcső egyik fokára ülök és leszedem a kötést, ami még mindig a karomon van. Az orvosok azt mondták pár nap alatt meggyógyul, erre még most is csak gyengén varrosodik és bármely mozdulatomnál újra felszakadhat. Fogalmuk sincs, mit csinálnak, csak rákennek mindenféle kotyvalékot, aztán újból bekötik. A levegő talán többet használna.

- Talán nem kellene piszkálnod. - hirtelen felállok apánk hangja hallatán és ügyetlenül próbálom visszatenni a kötést.

- Nem piszkáltam, csak megnéztem…

- Mutasd! - int, mire én, egy pillanatnyi habozás után, odasétálok.

 Megfogja a karom, és teljesen leszedi róla a gézt. Gondolataiba merülve nézi a sebet, majd mintha egy pillanatra felcsillanna a szeme, mielőtt elenged.

- Tedd vissza a kötést! Az orvosok tudják, mit csinálnak.

 Igen, a gyors gyógyulási folyamat láttán én is erre következtetnék. Bár arra számítottam valami tudományosabbat fog mondani, szóval lehet, tényleg van valami gond. Bár akkor elmondaná. Na, jó, fogalmam sincs…

- Loki! - nézek ismét rá, amint végre tudatosul bennem, hogy már legalább háromszor mondta a nevem.

- Igen? - nézek rá a lehető legértetlenebb arckifejezéssel, amit ő se nagyon tud hova tenni, úgyhogy csak megköszörüli a torkát és azt mondja:

- Menj és kérj rá új kötést! - ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, ugyanis megfordul és én végignézem, ahogy komótosan kisétál az oldalsó folyosóra.

 Még percekig - a semmin gondolkozva - nézem a pontot, ahol utoljára láttam, majd teszem, amit kért, és az ispotály felé veszem az irányt.

 Ismét rád terelődnek a gondolataim, és már bánom, hogy nem hoztam fel a témát apánknak. Elég átlagos hangulata volt, úgyhogy lehet enyhített is volna a „büntetésünkön”. Útközben kidobom az elhasználódott kötszert és a ruhaujjamat próbálom óvatosan a sebre húzni, amikor hirtelen nekiütközök valaminek és hátravágódok.

- Jesszus, odafigyelhetnél, hogy... - a hang elcsuklik, mire én is felnézek és meglátlak, ahogy velem szemben, a fejedet vakarva ülsz a földön.

- Loki! - ismét bevágom a fejem, ahogy rám ugrasz. - Mi a fenéért nem kerestél eddig?

- Te sem kerestél… - mondom és arrébb tollak, hogy újra felülhessek. - De azért jó végre újra látni.

 Vigyorogsz, majd mintha eszedbe jutna valami, hirtelen elkomorodsz és felrántasz a földről - szerencsére a jobb - egészséges - karomnál fogva.

- Apa az előbb volt itt, úgyhogy…

- Nyugalom, más felé ment, találkoztam vele a trónteremben. - szakítalak félbe.

- És beszéltél vele? - érdeklődsz.

- Rólunk nem.

- Akkor miről? - kissé sértett arcot vágsz, mintha nekem feltétlenül beszélnem kellett volna vele.

- Hát… másról. - tudom, hogy ez a válasz nem felel meg az igényeidnek, de nekem sokkal fontosabb, hogy végre újra látlak, minthogy kitárgyaljunk mit beszélgettem apánkkal.

- Mi lehet fontosabb ennél?! - kezdesz kiakadni.

- Thor, ne csináld már, nem mindegy? A lényeg, hogy most legalább van egy kis időnk…

- Mire? Az őrök azonnal elárulnak minket, ha meglátnak. - a hangod elkeseredett, pedig sejthetnéd, hogy pár őr nekem nem probléma.

- Akkor nem látnak meg. - mosolyodok el. - Gyere!

 Kivételesen, most én ráncigállak magam után, nem pedig fordítva. A palota alatt húzódó járatokban könnyen kijutunk a városból, csak egy olyan lejárót kellene találnunk, ahol nincsenek őrök. Szerencsére tudok is egyet.

- Hova megyünk? - kérdezed futás közben.

- Az északi oldalra, a kis kerthez.

- De hiszen az anyánk kertje! És ha ott van? - kérdezel ismét, szokásodhoz híven, de ezúttal nem válaszolok.

 Sikeresen túljutunk az út nagy részén, de sajnos igazad volt és Frigga a kertben van. Persze máskor, akárhol keressük, sosem találjuk.

- Na, megmondtam! - nem bírod ki, hogy ne jelentsd ki, hogy igazad volt.

- Hallgass! - szólok rád, és belöklek egy sövénybokor mögé. A kert tele van ilyenekkel, kivéve a közepén, ahol van pár pad és rengeteg féle virág.

 Nina, anyánk szobalánya épp nem lát meg minket, amint elsétál előttünk. Frigga egy padon ül a kert közepén és olvas.

- Most mi lesz? - kérdezed és kirángatsz egy gallyat a hajadból.

- Csönd!

- Királynőm! Sajnos nem találtam meg Thort. - szólal meg Nina, amikor a pad mellé ér.

- Semmi gond, majd úgy is előkerül. Csak remélem nem felejtette el, amit mondtam neki. - szól anyánk, mire te halkan a homlokodra csapsz, én meg a szememet forgatom.

- Nem is értem miért kér tőled bármit is. Amúgy mi volt? - suttogom.

- Eddardnak kellett volna üzennem, hogy küldjön pár embert a kovácshoz, mert egy fa dőlt a házára és nem tud dolgozni…

- Nem is értem, hogy felejthetted el.

 Morogsz, aztán megpróbálunk óvatosan arrébb araszolni a csatornafedél felé, ami a kert jobb sarkában van. Csodálom, hogy milyen halkan tudsz mozogni, magadhoz képest, én viszont a bal kezemre támaszkodom, amit nem kéne, ugyanis akaratom ellenére is hangot adok a belé nyilalló fájdalomnak. Abban a pillanatban befogod a szám, de már késő.

- Hogy lehetsz ilyen béna? - kérdezed még mindig suttogva.

- Bocs… - mondom gúnyosan.

 Nem voltam túl hangos, de anyánk így is felkelt és felénk veszi az irányt. Na, ezt megcsináltam. Frigga a bokor előtt állva, csípőre teszi a kezét, és félig rosszallóan félig mosolyogva mondja:

- Már épp ideje volt, hogy kitaláljatok valamit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.